| Magnyban
Stt teremben llok flve,
Ablak eltt egy vzcseppet nzve.
Furcsllom,nem mozdul.
Csak magnyba fordul.
Trsai messze tle csordoglnak,
Hallom innen,t nevezik ostobnak.
Nha-nha bele tkznek,
Egy darabot levesznek belle.
Menne is gyorsan a tbbiek utn,
De csak mozdulatlanul nz rm.
Nincs ereje siklani a csszs vegen,
Egyedl, ily flelemben nem megy.
Vgl Magnyban maradt a nagy ablakon.
Lenz trsaira,mind eggy vltak az agyagon.
Sokig tprengett, mirt nem tallt trsra.
Aztn elolvadt vlaszra vrva.
Petrnak Maristl
Emlk
Egyszer este a csillagokat nztem.
Te mr nem voltl velem.
Meglttam egy szokatlan csillagot.
Nagyon szpen ragyogott.
volt a legnagyobb, volt a legszebb.
Mg most sem feledtem.
Tudtam, hogy te vagy, legalbbis egy emlk.
Emlk, mely sosem szerny
Mindig megjelenik jra s jra.
Egyre csak jobban bjtat.
Meneklk elle, hisz flek.
Flem a szomorsgos emlket.
Aztn engedtem magam.
Rm tallt s szvembe zrtam.
rkk velem marad az emlk,
rkre velem marad a bartsg! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
